Salut les filles!
Bizony még élek, és egyben vagyok. Tudom, tudom ismét eltűntem egy közel 6 hónapos időszakra, DE meg tudom magyarázni:
Féléves kötelező szakmai gyakorlatomat töltöttem Brüsszelben, a szobámban műkődő Wi-Fi nélkül. Az idő nagy részében, ha az internet kellemes és megnyugtató közelségére vágytam, el kellett hagynom a kollégiumi környezeteket is überelő szobám melegségét, hogy kiköltözzek a lépcsőházba vagy a folyamatosan menza szagú cafeteriába, így úgy gondoltam, a legjobb ha nem erőltetem a minőségi fotók nélküli összeeszkábált posztolgatást. No de ennyit a panaszkodásról, íme egy "rövidebb", friss és új őszi időszakot kezdő összefoglaló az elmúlt 171 belgahonban töltött napomról.
Rettegve, kisírt szemekkel és betegen sikerült megérkeznem 2014. március 12-én (szerdán) Brüsszelbe. Majd újabb közel egy hónapomba telt mire megszoktam a francia hablatyot és a belgák számomra érthetetlen humorát (hemmhemm..apró füllentés, a belga humort mind a mai napig képtelen vagyok megérteni, megszokni vagy éppen nevetni rajta). Mindeközben azonban barátokra leltem, és felfedeztem a "kollégiumi életforma apró örömeit is":
Közös Carrefour járatok, épp ki a soros a fürdőszoba takarításban," ohh, hogy már megint nincs semmi ehető"... És akkor ma hova megyünk bulizni? Következő bár? A szokásos cider kör lányok? Hajnali fél 5-kor lefeküdni aludni, majd 6-kor kelni dolgozni? 9-kor már high five a szintén pöppet álmos recisekkel? Check, check, check. Életem legboldogabb és legjobb napjait átélni? Pipa!
A lassan döcögő hétköznapok és mégis "energiaital szárnyakon szálló" hónapok során teljes mértékig beleszeretni Hollandiába? Majd egy ponton már majdnem kiejelenteni, hogy Amszterdamot jobban szeretem mint Párizst? Bizony ez is pipa.... (Megjegyezném súlyos bűntudatom van, hiszen 5,5 hónapja úgy érzem, hogy megcsalom az én imádott Párizsomat... De hát..c'est la vie!).
Szépen lassan átszokni a belga billentyűzetre, angol társalgásokra, francia munkabeszélgetésekre és a szokásos napi Bonjourozásra (és akkor az "ca va ?" és társairól szót sem ejtek :)), a reggeli croissantra, a nonstop csoki-ellátmányra (Godiva elérhetőségre) ? Még szép, hogy done! Belefutni a sznob clichék legrosszabbikába avagy "a mai napig koncentrálnom kell, hogy ne váltsak át angolra a mondanivalóm közepén, angolul pedig, hogy ne franciául folytassam" esetébe? Gond nélküli voilà!
Mára már Brüsszel majdhogynem minden kicsiny szegletét ismerem, térkép nélkül is eltalálok nagyjából bárhova és fejből felsorolom a csoki boltok rejtekhelyét! A Grand Place gyakorlatilag a helyi Moszkva tér - Erzsébet tér egyvelegével vált egyenlővé, és életemben először még törzshelyem is van (igen, igen ide lehet képzelni egy aranyos kis büszke masnis smileyt).
Belgium soha sem volt és nem is lesz álmaim országa. A gyakorlatom munka részéről inkább szót sem ejtenék és tény, rengeteget is panaszkodtam (ahogy egy jó magyarhoz illik), de valahogy időközben és hihetetlen csodákkal határos módon, mégis beleszerettem ebbe a pöttynyi kis városba...
.. így őszintén szólva nem akaródzik hazamenni (persze azért ha valaki át tudná költöztetni az otthoni komfortos kis életemet és pár tonna sajtos pogácsa + Túró Rudi pakkot, nem ellenkeznék)!
Lényeg a lényeg, hogy kultúrák és nemzetek tömegével találkoztam, életszemléletek és pozitív emberkék hadával sodródtam, míg nem valahogy sikerült megtalálnom (legalábbis részleteiben "összepuzzleznom") magamat...
Alig látható mindent félbeszakító lábjegyzet: A kulturális különbségekről egyébként is ódákat zenghetnék, de egyéb negatív (főként piciny ténylegesen kreatív népünket érintő) meglátások elkerülése végett szépen körbe is sétálnám ezt a témát.
Persze, persze azért a 360 °-os fordulat túlzás lenne, de más ember lettem. Felnőttem (nagy betűsen ám!) és kinyílt előttem a világ. Megszokott depis "hullámszakadékok" és hatalmas felismerések sűrű váltakozása között jutottam el a mai napig (éppenséggel a szokásos lépcsőfokomon gubbasztva) és az előbb felsorolt értelemtlen egymás mögé tett szavak posztolásáig... De semmit sem bántam meg :) Még azon is túljutottam, hogy mennyivel jobban jártam volna (szakmailag), ha máshova megyek. Mert mint hűde okosító élettapasztalat, "much needed" változás és "kislány ideje lenne nyitni a világ felé" döccenet, az elmúlt közel félév tagadhatatlanul megismételhetetlen és felejthetetlen volt.
Bár nehéz lesz, de bizony "Nanett vierziószám min. 10-et" is várja a megszokott mindennapi élet munka-egyetem sorrendje...
Rettegve, kisírt szemekkel és betegen sikerült megérkeznem 2014. március 12-én (szerdán) Brüsszelbe. Majd újabb közel egy hónapomba telt mire megszoktam a francia hablatyot és a belgák számomra érthetetlen humorát (hemmhemm..apró füllentés, a belga humort mind a mai napig képtelen vagyok megérteni, megszokni vagy éppen nevetni rajta). Mindeközben azonban barátokra leltem, és felfedeztem a "kollégiumi életforma apró örömeit is":
 |
| Lille |
A lassan döcögő hétköznapok és mégis "energiaital szárnyakon szálló" hónapok során teljes mértékig beleszeretni Hollandiába? Majd egy ponton már majdnem kiejelenteni, hogy Amszterdamot jobban szeretem mint Párizst? Bizony ez is pipa.... (Megjegyezném súlyos bűntudatom van, hiszen 5,5 hónapja úgy érzem, hogy megcsalom az én imádott Párizsomat... De hát..c'est la vie!).
 |
| Amsterdam, Den Haag, Rotterdam |
Mára már Brüsszel majdhogynem minden kicsiny szegletét ismerem, térkép nélkül is eltalálok nagyjából bárhova és fejből felsorolom a csoki boltok rejtekhelyét! A Grand Place gyakorlatilag a helyi Moszkva tér - Erzsébet tér egyvelegével vált egyenlővé, és életemben először még törzshelyem is van (igen, igen ide lehet képzelni egy aranyos kis büszke masnis smileyt).
 |
| Brugge & Gent |
.. így őszintén szólva nem akaródzik hazamenni (persze azért ha valaki át tudná költöztetni az otthoni komfortos kis életemet és pár tonna sajtos pogácsa + Túró Rudi pakkot, nem ellenkeznék)!
 |
| Antwerpen |
Alig látható mindent félbeszakító lábjegyzet: A kulturális különbségekről egyébként is ódákat zenghetnék, de egyéb negatív (főként piciny ténylegesen kreatív népünket érintő) meglátások elkerülése végett szépen körbe is sétálnám ezt a témát.
Persze, persze azért a 360 °-os fordulat túlzás lenne, de más ember lettem. Felnőttem (nagy betűsen ám!) és kinyílt előttem a világ. Megszokott depis "hullámszakadékok" és hatalmas felismerések sűrű váltakozása között jutottam el a mai napig (éppenséggel a szokásos lépcsőfokomon gubbasztva) és az előbb felsorolt értelemtlen egymás mögé tett szavak posztolásáig... De semmit sem bántam meg :) Még azon is túljutottam, hogy mennyivel jobban jártam volna (szakmailag), ha máshova megyek. Mert mint hűde okosító élettapasztalat, "much needed" változás és "kislány ideje lenne nyitni a világ felé" döccenet, az elmúlt közel félév tagadhatatlanul megismételhetetlen és felejthetetlen volt.
 |
| Oostende, Knokke |
...Így tehát, blogolásra fel, hamarason következik az újabb csoda posztok tömege!
P.s.: Mivel csupán Augusztus 30-án térek vissza az "Anyaországba", az előbb említett "hamarosant" szerencsés lenne a mozikhoz hasonló "Coming soon-ként" értelmezni (= nem kell elsietni a dolgokat :))
bisous,
N.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése