Epic items - Heels

I just missed out two of my favourite bags : Céline Boston bag and the Velvet Bow  Juicy Couture clutch. But anyways, here is my new "Epic items" list: Heels

For sure that would be impossible to list all of my "needed pairs", but I tried to "top list" them with the sentence "If I had money that would be the first..."

And that's not all... What are your favourites?

bisous n.

Epic items

We all have "epic items" or a "top list" of our wishes. Timeless pieces that we want to death. My new "epic items" series is about this topic. I'll show all my wishes from my "fashion" top list. Bags, shoes, clothing, jewelry - anything a girl can wish for. Those pieces which from one is enough. Please, just get one! Like a Chanel chain bag or a pair of Louboutins (Well at least one pair  - for those who can only just dream about).

Here is the first part - Handbags and Totes

Epic items - Handbags, Totes by nanett featuring louis vuitton handbags

What are your favourites?

bisous, n. 

Up on Facebook !

C'est la vie ... is up on Facebook! :) I do not really know what I want to reach with this step but I thought it was time to be a bit serious :)

I am really grateful for my 3 followers on Google, and I hope you all like it even if you are not following me,

I hope someday I'll get some feedback :)

bisous n. 


Facebook
Bloglovin'

Paris day'n'night

Ferihegy - Liszt Ferenc reptér

Traveling to the city :)

I've already showed you the Concorde pictures. As we all know, our beloved Champs Elysées starts at the Concorde. That way, our very first downtown imrpessions were all about luxe and shops (Sephora, Naf Naf, Disney - like heaven). And, of course Ladurée. I was the happiest girl alive when I finally tasted the Violette Cassis macaron ...

I am really sorry, but my camera is just incapable to shoot at night ... :(
But, here we are - LADURÉE <3

As we were late to climb up l'Arc de Triomphe, and as I was determined to see the Old Lady, we headed to the tower. No map, no signs... We were walking on a luxorius street - I felt like I was in the "belle époque". Elegance everywhere.
We arrived to the river just the moment of the first "shining". I was crying...again.

Paris tu me manque...

What I miss...

What I miss from Paris...

Well, I miss PARIS. A lot. I miss the scent of Paris. The scent of french restaurants, perfumes... I can't explain that but Paris has its own scent. It's like the fresh croissant and baguette, the french restaurants and their enticing smelling quiche... The scent of the best Chanel perfumes...

source: http://www.girlscene.nl

Every single French person has its own but same scent! I don't know how, but they really have! The fragrance of Paris for me is Chanel Chance. I got a little sample when I bought my very first and expensive Chanel Rose Confidental nailpolish... And I got to use it every single day... I felt like every single women use this particular perfume. This way, that became the fragrance of Paris for me.

(We all know that Paris has its own "smell" too what I do not miss - is the smell of pee... especially in the underground)

http://www.flickr.com/photos/67013172@N08/6093874833/in/photostream/

I miss the cute streets. The same houses, the same old styled buildings. The history around me (I know the history is around me in Budapest too, but that was different). I almost heard whispering the old elegent ladies who were walking on the same streets before... I felt like I was the part of something. The part of a big, vibrant city. I saw many parisiens, and tourists too.... And I know I was one of the tourists, but I felt like home... I miss the crowdy cafés, chairs and tables on the streets.


I miss "LES PARISIENNES/PARISIENS" ... With capital letters. I don't know how they are doing. A french woman isn't French because of the way she got dressed . She is not French because she eats baugette every day. Not because she uses Chanel Chance. Etc. It's just the way she is.... The way she got dressed and the way she is walking at the same time. I don't know why, or how. It's just so uniqe... The self-confidence that she reflects. Being a parisienne is just a  treausure and such an honour. I will never be able to wear my clothes or walking on the streets this way. (I walk like a duck...) I miss that typical French mom. Slim, beautiful, neutral but elegant, confident, precise, calm and she answers to every single "Maman"... I miss those French men who are able to wear chic clothes on. Who are real "Mon Dieu" men :) with style... And well I miss hearing those cute Mamans...

I miss my daily baguette. I miss my "Pain au lait". I am dying for a Ladurée Violette Cassis macaron. I miss all the foods (however when I was there, I missed the real Hunagrian foods). I miss speaking French. I miss hearing French. I miss all the Bonjours.. Hang it, I miss the metro and the Pardons of the importunate people...

http://ifeellikeamoustache.tumblr.com/

I miss feeling myself "French"

Sunday morning in Paris

Bonjour les filles,

I know, I know I promised thousands of pictures and lists and reviews... But my computer is dying, and I am afraid of losing all of my stuff...
But let me see, I made a video called Sunday morning in Paris. Sunday is a different day in France. There are no shops open (except the bakeries). There are no French people (parisiens,parisiennes) on the streets! The city is literally sleeping till 9-10 o'clock....

bisous n.

Fashionable travelling

Fashionable traveling by nanett featuring gold jewelry

Hey girlies (a word created by me?),

I just packed all my things into my suitcase. I am finally done. I can't wait for tomorrow! This time tmrw I'll be in Paris, probably walking on Champs Elysées. awww....
I tried to film a "What's in my travel bag video" but it failed again, I just heard my voice and pronunciation, and it's as terrible as my appearance! :) So, I created a "dream travelling" set instead just for you :)
What's your dream travelling set? Send me in the comments below! 

About the set:

• I have always loved these old suitcases. It's just so stylish and yet comfy to clothes - but not as comfy to carry around...
• Leopard or cheetah print is my all time favourite. This blouse is just so chic and yet enough comfy for a 2 hour travel - just like the blazer (I admit the color is not the perfect one for travelling - as it's powderpink/beige.. but anyway it's Paris!)
• I don't think that I should speaking about the Mulberry bag (love of my life, one day I'll have one)..

Yepp, that's it, that's my style - again show yours! What about a competition? I can't promise any prize - just a post about the best set according to me. If you have a blog, link it and I'll check - maybe we can do a report? :)

Love you bloggers,

check my twitter I'll tweet till I'm in Budapest /I haven't got wifi to use my net abroad :( but once I'll be online I think... cause 7 days without any connection to my "world" - I mean Tumblr, blogspot, youtube etc. - seems impossible. I am such a geek... And I'll have to check my emails - college stuff /

Wish me Bon Voyage,

bisous n. 

Countdown

Hey girls,

My countdown to my Paris trip is just started! I am so excited. Here you can create your own counter.
I won't leave you without posts during this 7 days. I am planning to post everyday - how cool is that timed-posting thing ?

Create countdowns to (or for, I am not sure) the excited moments of your life, go on girls,
bisous n.

No videos

I'm sorry guys, but I am simply incapable to do that. I tried today many times to make a video. But I looked ugly. That's the ugly truth. I am an ugly person, and it's just impossible to get filmed me. That's it. No worry, I won't post more compliments about myself, I swear. That's just it. I respect every single girl on YouTube can do that, but they're all beautiful, wonderful people.

Instead of videos :( I'll post pictures - but my photographer and photoshop editer skill is just in progress! So, do not expect a lot :)

bisous, n. 

formspring.me

Let's talkin'... http://formspring.me/lafillevoisine

Let's get started

Well, I promised many times on Twitter and Tumblr that today I'll update my very first video - but for now it's just seems impossible. I promise I'll update but I don't know when. (One thing is sure - there will be tons of videos after my Paris trip).

I am not so sure, that everybody read my Tumblr or know my Tumblr, so now I'll explain this whole blog thing. Since I am addicted to fashion, makeup, Paris and blogs I wanted to have my own like "lifestyle" blog and YouTube channel. And there is my Paris trip. Do I need anything else? The perfect occassion to start my "brand new blog". I'v already posted articles - and I am planning to continue this.

What is this blog ?
Fashion, lifestyle, makeup the world how I see. In the first month mainly about Paris, and my Paris trip. I'll upload videos and pictures, articles, tips and plans.

And why am I writing in English not in Hungarian as my motherlanguage?
Because I do not know many Hungarian bloggers, and the language of bloggerworld is English. As soon as I'll get any sign that I've got Hungarian followers who need to watch videos in Hungarian, I'll upload I guess. And about the posts. It's pretty dfficult to write "bilingual". It's different in Hungarian than in English, but I'll try my best.

I hope all of you guys - soon to be followers - enjoy (will enjoy) my blog, that I'll try to update regurarly (I swear!).

bisous n. 

Ps: I am trying to build my blog, but it seems pretty hard. I do not understand this whole HTML language. I am learning on my own, but wohh.... I would like to have a blog which is the reflection of  "me". Has it any sense? So can anybody suggest me sites where I can learn about that? pretty please :)... Thanks a lot <3
________________________________________________________________________________

Tudom, számtalanszor megígértem Twitter -en és Tumblr-en is, hogy ma feltöltöm életem első igazi videoját. De egyenlőre ez kilátástalan. Ígérem fel fogok tölteni videokat - amint készen állok rá, hogy viszont lássam magamat :). Egy biztos a párizsi kiruccanásról rengeteget remekművet fogok leközölni! :)

De kis vagyok, mi is vagyok?Nem hiszem, hogy sokan ismerik és olvassák a Tumblr blogom. Így most megpróbálom elmagyarázni miről is szól ez az egész. Tehát - itt van egy divat, smink, Párizs és blog mániás lány, akinek az egyik kis dédelgetett titka (álma), hogy igazi saját "lifestyle" blogja lehessen. Augusztus 11-17-től pedig, épp álmaimat valóra váltva Párizs kicsiny utcáit fogom járni - ezt meg kell osztani világgal? Így hát kinek kell ennél több, felújítottam régen nem "használt" blogspotomat. Ahogy az látszik, már régebben is írogattam ide - ezt folytatni tervezem (kérdéses a kitartásom - de reménykedjünk)

Miről is fog szólni a blog?
Divatról, sminkről, életmódról, a világról ahogyan én látom. Az első egy két hónapban főként Párizsról. Élménybeszámolók, videók. Tippek, mini útitervek és szösszenetek a francia álomról.

Miért is írok főként angolul és nem magyarul, holott Budapesten élek és minden nap magyarul makogok?
Eyrészt nem hiszem, hogy sok magyar "blogger" van. ennek a világnak a nyelve az angol, és sajnos közelében sincs kicsiny hazánknak.Igyekszem két nyelven "publikálni" (de jól hangzik :)), de senki ne csodálkozzon, ha mindkét nyelven mást olvas, hiszen nehéz (pláne nekem, aki képtelen értelmesen fordítani) és hosszadalmas két nyelven leírni ugyanazt.

Remélem a "blogom" mindenkinek tetszeni fog, ígérem jelentkezem még frappánsabb irományokkal és postokkal is,

bisous n.

Paris mon amour

Ismételten sikerült kihagynom egy hónapot, így most egy gyors "előzetessel" jelentkeznék

Itt az ideje, hogy szót ejtsünk a „párizsi idillről”.

A szerelem városa, az Öreg hölgy, a Montmarte kis utcái, a Moulin Rouge szenvedélyes lopott pillanatai. Én, amint a hordhatatlan magasságokat elérő topogómban vonulok végig a Champs Elyséen, karomon a Chanel, Dior valamint NafNaf feliratú lakk táskácskák meg-meglibbennek, mikor elegánsan belépek Laduréehez, hogy hosszú napomat egy mennyei ízű macaronnal zárjam.  A cukrászdában természetesen már ismernek (Hiszen magam is elismert „parisienne-vé” váltam) és mindannyiszor egy kedves „Bonjour Mademoiselle, Ca va?” köszöntéssel fogadnak. Fáradt lábaimat pihentetvén, elfoglalom szokásos helyem, az ablak mellett, tökéletes kilátással a Champs Elysée forgatagára. A Vogue legújabb számát tanulmányozva várom rendelésem, a habos-babos, és mégis mesteri eleganciával kivitelezett epres és pisztáciás csodát. Emma, a bűbájos fiatal francia egyetemista, aki mellékállásban dolgozik a cukrászdában, félénken érdeklődik legújabb cikkem felől… A turistákat látva, pedig nosztalgikus érzés fog el – egyszer én is közéjük tartoztam…

Valljuk be őszintén, ez sem egy rövid távú terv. J Hét napos párizsi „kiruccanásom” alkalmával, bár szinte bizonyos, hogy Párizs összes cukrászdáját végig fogom járni, és hogy emberi magasságú Zara Nude lakkcípőmben végig fogok lejteni (csetleni-botlani) a híres neves sugárúton, azt hiszem az a csipetnyi elegancia még nem lesz jelen… De valahol nekem is el kell kezdeni!

New day, new life

Új nap, új élet. Újabb sablonos szöveg, amit imádunk ráhúzni mindenre. Én személy szerint a fogyókúrám elkezdésére…

„Hihetetlen mennyit ettem már megint… Nem baj, holnap nem eszek semmit!” felkiáltással, szinte minden nap túllépem a keretem. J De vajon meddig húzhatjuk, halogathatjuk céljainkat? A fontos dolgokat? Az „utálom, de meg kell csinálni” momentumokat? Egy francia filmben hangzott el a bölcs mondat, ez egy betegség, amit úgy hívnak halogatás. Ha jobban belegondolunk, tényleg! Hiszen, nem tudjuk abbahagyni. Mondhatni függőség. De mitől is függünk? Szerintem a reménytől. A reménytől, hogy majd valaki megcsinálja helyettünk, magától megoldódik, vagy épp csoda történik. Reménykedünk, tehát halogatjuk.  Kerüljük az elkerülhetetlent.

Időszakosan felébred bennem a tettvágy. Mint most. Igenis, lesz egy blogom. Megcsinálom, hetente minimum kétszer „publikálok” (jaj de szép szóJ)… Holnaptól nem eszem, és végre lefogyok. Blablabla… És ilyenkor a reménykedést felváltja a céltudatosság. Ami az első kudarcig tart. Amikor is kisírt szemekkel rohanok a legközelebbi boltba, és már-már mániákus tekintettel vetem rá magam a csokisorra…

És minden kezdődik előröl… Reménykedek. Halogatok. Tettvágy. Cselekvés. Kudarc… Az élet végtelen körforgása? Tapasztalatszerzés? vajon így előrébb jutok, vagy csak egy helyben toporgok?

Hmm… azt hiszem ez az érettségi- kezdődik az életed- dolog túlságosan filozofikussá tett.. Nem voltam eddig is elég parás, és mindenen rágódós… J

De mégis… hogyan jutnak innen a semmiből, annyian a csúcsra? Egyszerre vagyok zavart és egyszerre látom tisztán magam előtt a jövőm. Egyszerre reménykedek, hogy mégis valóra tudom váltani az álmaim, és egyszerre tudom is, hogy ez nem most, sőt nem is a közeljövőben fog elkövetkezni… És mégis tehetetlennek érzem magam. Pillanatnyi eredményektől függ a „jövőm”. Mintha soha sem akarna elkezdődni az a bizonyos „élet”…  

Vagy már elkezdődött? Hát akkor inkább szeretném visszakapni az ovis sérüléseim…
__________________________________________________________________

New day, new life. A newer lame alib, that we love to use to cover our mistakes. I, personally, use this to postpone my diet…

„That’s just insane. I ate too much… From tomorrow I’ll eat less..” The magic sentence, which I use often, ’cause I always eat more than the limit. I wonder, what’s the deadline, to postpone our goals? The important things? The „I hate it, moments”? I heard in a french film, that we all have this ilness. this is the tomorrowing. And just, think about that… we really do it! Look, we can’t stop it. It’s like an addiction. But we addicted to what? I think, I am and you are too, addicted to hope. We hope that tomorrow will be better. We hope that maybe somebody will do it instead of us. We hope there’ll be a solotuion. We’ll get a solution. Maybe, one day there’ll be a miracle. We just simply, shun the unshunable.

Temporary, I feel, i have to do something. I have to start it. Like now.  I felt, I had to start a newer blog. I have to publish (what a beuatiful word J) every week. From tomorrow, I won’t eat, I’ll do workout, and finally I’ll lose weight! Yay… And, suddenly there is the porposefullness, till the first failure. When, I am running to the nearest shop (with absolutely red and over-cried eyes) to buy some chocolate.

And everything is starting from the beginning again. I hope. I postpone. I am eager to do something. I do something. I fail…. The endless circle of life? See life? Will I be closer to my goals, or I just don’t make progress?

Hmm… I think, this whole final exam – your life is just started thing made me philosophic. Nonono… I wasn’t scared at all before. I wasn’t an ovethinking type girl… J

 But, whatever… How the hell get so many people to the highest point of their life? How are they got the success? I am confused and I still see my future. I hope that one day I1ll make my dreams come true, and still know, that won’t be possible for a long while.  My future depends on momentary results. When will I feel, I started it?

My life is already started? Well, I want back, my „nursery wounds”…

Being A Tourist in Paris: It's All About the Pleasure

Being A Tourist in Paris: It's All About the Pleasure

The umpteenth first

Well, this is my third blog. The third blog, where I'd like to share my articles and thoughts. But, this time, I'll update it. Really. 


Who am I ?
And ordinary girl. I am 18 and I live in Budapest. 
What do I want ?I'd like to share my pretty boring and still exciting life. Obviously, I'd like to share my dreams, cause that is, why I'm still going on. My biggest dream is to be happy :), and be a journalist/writer. And here we are, if you're interested, you'll get short stories from day to day (or week to week). I'd like to entertain, to make people relax, to reach something. Reach the goal - makes happier someone's day, give a hint to someone ... Be someone. 
When did my obsession started?
I discovered Tumblr. A whole new world. A place, when I can be myself, when I can complain... And outsider would say: Just pictures, and complaining girls... But no. This is like my life. The life that i love. A place where to I can escape...
After, I discovered fashion blogs..Bloglovin and a lot more... And I became addicted. Then, I discovered the beauty channels on Youtube.And yay, here I am, a girl who is obsessed with fashion. And who hasn't got money for this.
About me?
Sincerely, I hate myself. I hate that I hate myself, I hate that I am talking about that...
People say, life is in front of me... Yay..Here we are. I wanna' be a journalist and confectionner. And what will I do (if everything goes well..)? I chose the National relations..In our world, everyone has to have a degree. That's mine... To be journalist, all is you need, is a course. And I'll do it. Sometime... 


After all, I wrote this post before. But, a wrong movement...And everything is gone... I know, it is not the best. And I promise, I'll post a lot better version of introducing. 


I hope you still wanna' know me,
xoxo.n.
___________________________________________________________________________

Nos, ez a harmadik blogom. A harmadik blog, ahol gondolataimat szeretném megosztani. De most ígérem, nem hagyom abba a harmadik bejegyzés után... :) 

Kis is vagyok én?

Egy átlagos 18 éves lány, aki Budapesten él. 

Mit akarok?

Szeretném megosztani, unalmas ám mégis izgalmas életem. Szeretném megosztani az álmaim, mert az álmaim tartanak életben... A legnagyobb álmom, hogy végre boldog legyek, de ki szeretne mást? Közvetlen ezután, újságíró és cukrász szeretnék lenni. Helyben avgyunk. Ha érdekel, napról napra, hétről hétre, rövid történeteken keresztül szeretnék bemutatkozni. Szeretném szórakoztatni az embereket, szeretném, hogy miközben a cikkeim olvassák kikapcsolódjanak...El szeretnék érni valamit.. Valamit ami boldogabbá teszi egy idegen napját. Ami tettekre sarkall. Tudom, hogy a világot szebbé tenni, szinte lehetetlen, pláne pár "tollvonással". De én mégis megpróbálnám... Adni szeretnék valamit.Valamit fontosat, és maradandót. Szeretnék "valaki" lenni...

Hol is kezdődött a blogőrület?

Egy szó. Tumblr. Egy hely ahol önmagam lehetek. Megoszthatom gondolataimat, érzéseimet. Egy kívülálló számára az egész oldal, nyavalygó lányok összességének tűnhet, sok sok képpel... De nem az. A Tumblr egy hely, ahol megnyugszom. Ahol "élek... ezzel a kijelentéssel meglehetősen internetfüggőnek tűnhetek. :) De amíg nem tapasztalod meg, nem is fogod megérteni miről beszélek :) A Tumblr után következtek a divatblogok. Minden mennyiségben és minőségben. Majd Youtube csatornák... És még mindig nincs vége. Jelenleg a felsoroltak hatására, kijelenthetem, divatmániás lettem. Egy divatmániás akinek nincs pénze a divatra. Jippii... Ez lenne az én történetem.. (És a kakaófüggőségemről még nem is beszéltünk)

Rólam?

Utálom magam. Utálom, hogy utálom magam, és utálom, hogy folyton erről beszélek. Az emberek azt mondják, "előtted az élet"...Igen előttem... És én mit teszek? Félek, feladom, küzdök és álmodozok... Ha fel is vesznek, nem oda fogok járni ahová szeretnék. Nemzetközi kapcsolatok. Jól hangzik ugye? Kár, hogy én újságíró szeretnék lenni.. Amihez elég egy tanfolyam...De a mai szuper kis világunkban a diploma követelmény. Semmit sem ér, de kérik... De mindez ugyebár, engem nem érdekel, mert emellett is meg fogom valósítani az álmaim!!..idővel...

Tudom, nem ez életem legjobb műve. Igazság szerint egy egészen jól megfogalmazott történetet már legépeltem, kb. félórával ezelőtt..Egy rossz mozdulat, és az egész törlődött..Végleg.. Így másodjára, idegesen, nehéz volt maradandót alkotni. De ígérem, elmaradásomat pótlom! 

Hogy miért kétnyelvű az oldal?
Szeretek nagy távlatokban gondolkodni.... :)

xoxo.n.

<a href="http://www.bloglovin.com/blog/2588314/cest-la-vie?claim=3rzyqjcffku">Follow my blog with bloglovin</a>